Egy tiko Vácon, egy pörkölővel

A kávé nem választás volt

Costa Ricában a kávé nem hobbi és nem niche. Ott van a konyhában, a délutánban, a vendéglátásban. Gyerekként két hetet szedtem kávét minden szezonban, egy családi barát farmján — hosszú ujjú ingben a trópusi hőségben, hogy az ágak és a bogarak ne marják össze a karunkat. Kemény munka volt, de jó hangulatban telt, és a szünetben kávét meg házi kenyeret hoztak ki. Utána mentünk túrázni, tóra.

Nem voltam kávészedő. Gyerek voltam, akit elvittek szedni. De ismerem a sorok szagát, és tudom, milyen egy szüret hangja. Ez több, mint amennyit a legtöbb európai pörkölő elmondhat magáról — és kevesebb, mint amennyit bárkinek jogában áll a szedők nevében mondani.

Aztán jött Magyarország

Cserediákként érkeztem. Megtetszett az ország, az emberek, a nyelv — annyira megtanultam magyarul, hogy ma sokan rácsodálkoznak, hogy nem itt születtem. Dolgozni kezdtem, tíz évet töltöttem informatikában, és közben egyre jobban hiányzott az a kávé, amit otthonról ismertem.

Egy januári estén elmondtam ezt Ricsinek, akivel évek óta egy helyen dolgoztunk. Pár nap múlva felhívott, hogy csináljuk. Így lett a Café Tiko. Ő a magyar fele, én a kávé fele — és öt év után még mindig működik.

Négy éve pörkölök

A cég egy évvel idősebb, mint a pörkölés. Azért kezdtem el, mert nem akartam, hogy más döntse el helyettem, hogyan ízeljen a kávé, amit árulok. Ma egy Aillio Bullet R1-en dolgozom, 888 grammos tételekben — ennyiből lesz három 250 grammos zacskó és egy minta, amit megkóstolok.

Minden pörkölést feljegyzek. Nem azért, hogy tudományt csináljak belőle, hanem mert tíz év informatika után egyszerűen így dolgozom, és mert a saját emlékezetem megbízhatatlanabb, mint a jegyzeteim. Néha visszanézem a régi görbéket, és kiderül, hogy amit biztosra vettem, nem igaz. Ez a jó rész.

A szép görbe nem a termék. A csésze az.

Egyvalamit nem mérek

A chorreadort. Costa Ricában így készül a kávé: egy fakeret, egy vászonzsák, forró víz. Nincs recept, nincs mérleg, nincs hőmérő. Nem arról szól. A nagymamám így csinálta, és a nagynénéim is, mindannyian.

Az az ember, aki mindent felír, pontosan egy főzést nem mér meg — és az az egy ízlik úgy, mint otthon.

Hol találsz minket

Nincs boltunk. Vácon pörkölünk, szombatonként ott vagyunk a piacon, és a webshopból küldünk. Néhány kávézóval együtt tartunk kóstolókat és kávés képzéseket — ez a legjobb része az egésznek, mert ott lehet igazán beszélgetni.

Ha eljössz a standhoz, kérj egy vak összehasonlítást. Ugyanaz a kávé, két pörkölés, nem mondom meg, melyik melyik. Sokszor nem az nyer, amit vártam.

— José Francisco Brenes Vargas